A növény, ami egy fa.
Az első tealeveleket a hajtás elültetése után három-öt évvel lehet először szüretelni. Minőségi okokból a teát általában kézzel takarítják be, amelynek során a két legfiatalabb levél és a bimbó különösen magas minőségű teát eredményez
Az, hogy ezekből a levelekből fekete tea, zöld tea, fehér tea, oolong tea, vagy puerh tea lesz teljese egészében a feldolgozás módjától függ.
Ennek a kaméliák családjába tartozó örökzöld teanövénynek a botanikai neve nem volt mindig egységes, és számtalanszor változtatták. Linné, svéd természettudós először Thea sinensis-nek nevezte a növényt (1753-ban), majd aztán megváltoztatta két alfajra, amelyeknek a Thea bohea és Thea viridis neveket adta.
Nemzetközi egyezmény, és a Kewensis Index bejegyzése alapján a növény helyes botanikai neve ma Camellia sinensis, amelynek két alfaja van, a var. sinensis (kínai tea) és a var. assamica (Assam tea).
Szabadon hagyva a teafa (Camellia sinensis var. assamica and var. sinensis) akár 15 méter magasra is megnő. Még ma is találhatók ilyen fák a tea őshazájában, amely Kína dél-keleti részétől egészen a a Brahmaputra felső folyásáig terjed a mai India területén. A teát azonban évezredek óta termesztik és alacsony bokorként tartják. Lassan nő és az ültetés utáni második évben bőven virágzik. A szaporítás nem magvakról, hanem hajtásról történik. A bokorról először az ültetést követő három-öt év múlva lehet teát szüretelni. A teanövénynek erős karógyökere van, ami stabilan a földben tartja, oldalsó gyökereivel szívja fel a vizet és tápanyagot. Mivel a növény nem bírja a pangó talajvizet, oldalsó gyökerei a talajvízszint felett vannak. Érzékeny az alacsony hőmérsékletre és sok csapadékot és magas páratartalmat igényel.
A zöld leveleket kézzel szedik le, a legfiatalabb levelek és a rügyek különösen magas minőségű teát adnak. Kizárólag a feldolgozás módja határozza meg, hogy a levelekből fekete, vagy zöld tea készül-e.
A tea termesztéstől a tea feldolgozásig